Áramszünet /Eli/

Szereted a munkádat, bár a főnököddel nem vagytok éppen puszipajtások, megvannak a maga kis kedvencei, akik már régebb óta dolgoznak a kiadónál. Egy magazinnál dolgozol. Eddig olyan munkakörben dolgoztál, ahol egyedül is csinálhattad a dolgodat. Csupa papírmunka… De te másra vágytál. Imádtál rendezkedni, szervezkedni és elég kreatív is voltál. Lassan két éve dolgoztál a kiadónál, mikor egy nagyon jó dolog történt. Bekerültél a szerkesztőségbe! Az egyetlen probléma az volt, hogy ez ’csapatjáték’ lesz. Nem vagy az a tipikus csapatszellemmel megáldott nő. Te egy egyéniség vagy és szinte saját stílust képviselsz. De beletörődtél, végül is mindig ilyesfajta munkáról álmodtál, a csapatmunkába meg majd belejössz. Nagyon kedvesen fogadtak téged az új részlegeden. Egy kis Welcome-party-t is szerveztek neked. Az első két hét döcögősen ment, de gyorsan beletanultál a dolgokba. Volt ott egy minden lében kanál pasas, aki kb. háromszor elmagyarázott neked mindent, szinte minden nap. Pár nap után kezdett kicsit idegesíteni, de le se lehetett lőni a csávót. A köszöntő estéden nem igazán figyeltél a nevére, így csak hosszas gondolkozás után tanultad meg a nevét, pedig nem volt egy nehéz név. Elinak hívták. Nem tudtad mire vélni az állandó pörgését, míg nem megláttad, hogy RedBullt szokott inni. *Na, nézd csak a kismadarat!*-kuncogtál magadban. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok…egyre sikeresebb és sikeresebb lettél. Voltak néhányan, akik ezt nem nézték jó szemmel. A szemedbe nem mondták ki, de érezted a szúrós tekintetüket a hátadon, ahányszor elsétáltál mellettük. Néha még össze is súgtak a hátad mögött. De egyáltalán nem érdekelt. A napi szórakozásodról Eli gondoskodott, még ha nem is kérted, akkor is. Annyira mindennapossá vált számodra ez a bolond, hogy már néha hiányoltad, mikor nem a szokásos időben nézett be hozzád. Egy nap azonban valami megváltozott. Eli befestette a haját és fazont is váltott. Szőke lett és irtó dögösen nézett ki a felállított hajával. *Woah, mint egy sztár*-csillogott a szemed, mikor először megláttad. Azt vetted észre, hogy hevesebben ver a szíved, mikor a közeledben van. Igaz, a bolond énje még mindig nem tűnt el, de valahogy másmilyen szemmel néztél rá. Egyik este otthon azon gondolkoztál, hogy lehet vonzódsz hozzá…vagy valami más érzés, olyan furcsa volt számodra. Egyre többet gondoltál rá. Egyik este a csoportvezető meghívta a kis részlegeteket iszogatni. Tökös csaj vagy, ha alkoholról van szó, szóval bátran indultál neki az estének. Jó pár kör után szinte már a férfi kollégáid is felnéztek rád, hogy még mindig bírod. Eli elkezdett cukkolni téged, hogy hamarosan úgy dőlsz az asztal alá, mint egy kártyavár. Te makacs voltál és váltig állítottad, hogy már pedig te még ennél többet is tudsz inni. Elinak se kellett több, kihívott egy kis versenyre. Már vagy 5 kört megittatok, épp a hatodik poharat emeltétek szátokhoz, mikor hirtelen megállítottad kezed a szád előtt. Nem bírtad tovább…..igaz nem estél le az asztal alá, de a fejed nagyot koppant volna az asztallapon, ha Eli nem teszi oda a kezét. A főnököd jobbnak vélte, ha befejezitek az estét, a banda jó része szintén K.O volt. Mivel te és Eli az ellentétes irányban laktatok, mint a többi kollégád, így ők elmentek taxival, téged pedig Eli cipelt haza. Haza…de nem a te lakásodra. Azt se tudta, hogy pontosan merre laksz, így saját magához vitt fel. Lefektetett az ágyára, levette cipőidet és szépen betakart, ő pedig a kanapén aludt a nappaliban.

Reggel vízcsobogásra ébredtél. Próbáltad kinyitni szemeidet, de elég nehézkesen ment. Kicsit megdörzsölted őket, ásítottál és nyújtózkodtál egy nagyot, majd hirtelen kipattant a szemed, mikor rájöttél ez nem a te lakásod. Fölültél az ágyban, körbenéztél, de még így se a te lakásod volt. Magadhoz kaptál, ellenőrizted, hogy mi van a takaró alatt. *Huh, a tegnapi ruha, akkor minden rendben!*-mondtad magadban. Újra a vízcsobogásra figyeltél, kikászálódtál az ágyból, majd kerested, hogy honnan jön a hang. Ahogy odaértél az ajtóhoz, hallgatózni próbáltál, de nem jött össze. Az ajtó kinyílt és te arccal a kijövő ember meztelen mellkasába estél. Vörös fejjel távolodtál a félmeztelen személytől, pulcsidat az arcodba húzva ’Bocsánat-ot’ habogva.

-Fölébredtél? Tudod, hogy milyen hangosan szuszogsz? Alig bírtam tőled aludni!-cukkolt az ismerős férfi hang, mert még mindig nem néztél az arcára. Valahogy felsőteste jobb látványnak bizonyult.  Hangja és modora alapján már tudtad ki áll előtted: Eli.

-Még, hogy bírod a piát…chhh-pimaszkodott tovább. És nehéz is vagy!-nevetett közben.

-Igenis bírom! Csak…ööö.. tegnap keveset ettem, meg fáradt is voltam és hamarabb a fejembe szállt, ennyi. De legyőztelek volna! Látni lehetett már rajtad is, hogy a végét járod-próbáltál visszavágni.

-Persze-persze, én is ezt mondanám! Ha a végét jártam volna, nem tudtalak volna hazacipelni!

-Nem is cipeltél haza! Ugyanis ez nem az én lakásom!-közben összefontad karodat magad előtt.

-Neked nem, de nekem igen! Úgyhogy számomra haza a kifejezés!-mondta, kinyújtotta nyelvét, majd elővette a cuccait a szekrényből.

-Ugye nem itt akarsz felöltözni?

-Miért ne? Ez az én lakásom!

-Várd meg, míg elmegyek!

-Talán nem tetszik a látvány?-és elkezdett közelíteni feléd. Elpirulva kaptad föl a táskád és a cipőd, majd kirohantál az ajtón. Ahogy kiértél az utcára, hirtelen azt se tudtad merre vagy, de aztán rájöttél, hogy nem is vagy olyan messze a lakásodtól. Gyorsan magadra kaptál valami ruhát, megmosakodtál, megfésülködtél és indultál is dolgozni. Éppen hogy nem késtél el. Eli most még a szokottnál is idegesítőbb volt, állandóan cukkolt téged, mindenben talált valamit, amivel az idegeidre ment. De mégis úgy érezted tetszik, hogy így viselkedik veled.

Lassan beköszöntött a hűvös, hideg idő. Egyik este pont túlóráznotok kellett Eli miatt…. Már csak ti ketten voltatok az épületben. Mivel a hatodik emeleten voltatok, nem volt kedvetek, se erőtök lépcsőzni, így lifttel mentetek. De. Mit ad isten, a harmadik emelet előtt hirtelen megállt a lift. Áramszünet volt. *Nah, a legjobbkor*-gondoltad. Ráadásul még nem voltatok utcai ruhában, és egy ilyen irodaházban hamar kihűl a lift…. Még szerencse, hogy Elinál ott volt a táskája és abban volt egy jó meleg hosszú sál. Lehuppantatok egymás mellé a földre, hátatokat megtámasztottátok, majd Eli körbetekerte magatokon a sálat. ez is több volt, mint a semmi. Egy óra múlva elkezdtél vacogni, ekkor Eli átkarolt és még közelebb húzott magához. Próbált betakarni téged is zakójával, szinte már teljesen össze voltatok simulva. Te is szorosan átölelted mellkasát. Így vártátok, hogy visszajöjjön az áram, és végre szabadulhassatok.

-Tudod, ebben most van valami jó is-kezdte Eli.

-Mi lehet ebben a fagyos helyzetben jó?-néztél rá értetlenkedve.

-Az, hogy veled vagyok!-mondta Eli, és elkezdett közelíteni feléd, de ekkor újra elindult a lift.

-Ezaz!-pattantál föl örömödben. Eli arcán kis csalódottság volt látható. Ahogy leért a lift, összeszedtétek a cuccaitokat és kisétáltatok az ajtón, csak előbb minden biztonsági óvintézkedést elvégeztetek. Eli szomorkás arcára tekintve megenyhült rajta a szíved. Igazából nagyon boldog voltál azért, amit a liftben mondott.

-Van kedved feljönni hozzám? Megihatnánk egy jó forró csokit!-ajánlottad föl. Elinak elillant a szomorúság az arcáról és szemei csillogni kezdtek.

-Persze! A legnagyobb örömmel!-mondta fülig érő szájjal. Elindultatok hazafelé. Félúton belekaroltál a karjába. Ez nagyon tetszett neki. Mikor fölértetek hozzád, leültetted a kanapéra, majd bementél a konyhába forró csokit készíteni. Kis idő múlva Eli utánad lopakodott és hátulról átkarolta derekad, majd állát beletemette válladba.

-Tudod, hogy nagyon tetszel nekem?-súgta lágy hangon a füledbe, majd egy apró csókot hintett nyakadra.

-Huh, ez csikiz-mondtad mosolyogva, majd szembe fordultál vele és megcsókoltad.

A két forró csokit szépen lassan megiszogattátok, majd Eli nálad töltötte az éjszakát.