Minden
nap bementem hozzá a kórházba, meglátogatni és megtudni, hogy
van. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy miattam került ilyen
állapotba. Olyan hülye voltam... Miért kellett nekem átmenni a
piroson? Ha Lay nincs ott, most én feküdnék itt...vagy legrosszabb
esetben a hullaházban. Igazából nem is tudom, hogy termett ott
hirtelen, vagy egyáltalán hogy vett észre, hiszen engem mindenki
levegőnek néz..egyszerűen átnéznek rajtam. Barátaim se nagyon
vannak, kb. 1 kezemen meg tudom számolni, hányan vannak. De igazából
ők se olyan igazi barátok, csak néha együtt lógunk meg hasonlók.
És hogy pont a suli legmenőbb pasija vesz észre, amint átmegyek a
piroson és nem is akárhogy, mert egyből meg is mentette az életem.
Már megkaptam a magamét a szüleimtől, hogy hogyan lehettem ilyen
felelőtlen, meg a szokásos közhelyek. Lay anyukájától is kaptam
fejmosást, de azt már könnyebben elviseltem. A suliban, most
bezzeg én vagyok a középpontban, én vagyok A LÁNY, aki miatt
kedvenc csodált emberük kórházban van. A hátam mögött egyszer
gyilkos jelzővel is illettek. Egy idő után egyre nehezebben
viseltem el, a suliban ért atrocitásokat, többször is kimaradtam,
általában Layhez mentem a kórházba. Minden nap beszéltem hozzá,
azt mondta az orvos, hogy kómában lévő embernek ez sokat segít.
Nem volt életveszélyben és Lay amúgy is egy hihetetlen ember,
úgyhogy pár nap után már nem aggódva mentem be hozzá.
Még
az ágyban feküdve, mozdulatlanul is gyönyörű volt. Törékenynek
tűnő porcelán bőre, finom arcvonásai, dús haja, csókért
kiáltó ajkai....egyszerűen lehengerlő volt. A kis
nevetőgödröcskéjét hiányoltam arcáról. Nagyon szeretném újra
látni nevetni. Mindig is messziről csodáltam, de most közelebbről
is szemügyre vehettem csodálatom személyét.
Megfogtam
egyik kezét, összekulcsoltam kezeinket és imádkoztam. Sose
csinálok ilyet, de most bármit megadtam volna, hogy felébredjen
végre és meggyógyuljon. Végigsimítottam arcán, majd a nyakán,
végül ujjam visszatért ajkához. Olyan erős késztetést éreztem,
hogy megcsókoljam. Még sosem éreztem ilyen erős vonzalmat valaki
iránt. De Lay..egyszerűen wow, meg sem tudom magyarázni. Erőt
vettem magamon, közelebb hajoltam hozzá, már a lélegzetét is
éreztem, és ajkaimat puha ajkaira tapasztottam. Kicsit furcsa érzés
volt ilyen formában, de nagyon tetszett. Nem hagytam sokáig
összeérve ajkainkat, nehogy valaki rajtakapjon, mert aztán nem
jöhetek be többet hozzá. Boldogságtól szárnyalva, mosollyal az
arcomon mentem haza.
Másnap
is meglátogattam, szokás szerint, és mielőtt eljöttem, megint
édes csókot leheltem ajkára. Olyan volt, mintha kicsit
elmosolyodott volna, de lehet csak én képzelődtem. Következő nap
is így tettem. Minden nappal egyre többet és többet akartam volna
belőle, és már azon kaptam magam, hogy Vele álmodok, méghozzá
nem is akármilyen álom volt. Harmadnap is bementem hozzá. Olyan
érzésem volt, mintha valami megváltozott volna, mintha Lay tudná,
hogy itt vagyok, de nem igazán törődtem vele. Most csak
gyönyörködtem benne, beszéltem hozzá, majd távozásom előtt
ismét megcsókoltam, de hirtelen azon kaptam magam, hogy nyelve
könnyedén játékba kezd az én nyelvemmel, ami csak akkor
lehetséges, ha felébredt a kómából. Hirtelen elhúzódtam tőle,
arcom elé kaptam a kezem, mikor Lay szépen lassan fölült az
ágyon.
-Te..te..felébredtél!!
-Ami
azt illeti igen-mosolyodott el. A kis gödröcskéi, amit már
annyira látni akartam...újra megvillantotta.
-És
jól vagy? Minden rendben?-kérdeztem.
-Egyben
maradok, nyugi. Te jól vagy?
-Ezt
miért kérdezed?
-Csak
tudni szeretném, hogy miért sétálgattál oly bőszen a piros
lámpánál a zebrán?
-Az..hát...
-Oké,
értem én. Nekem is vannak néha olyan napjaim, hogy semmi se
érdekel, nem figyelek semmire.
Ó
édes istenem, hogy lehet egy srác ennyire megértő és kedves és
cuki és irtózatosan szexi??-gondoltam
magamban, közben alsó ajkamba haraptam.
-Ez aranyos volt-nevetett.
-Micsoda?
-Ahogy az ajkadba haraptál.
Nem igaz, hogy mindent észrevesz. Túl tökéletes.
A nagy belső monológom közepette észre se vettem, hogy közelebb
hajol hozzám.
-Nos, te lány akkor én lettem az őrangyalod?-mélyen a szemembe
nézett és egy apró puszit nyomott a számra, én pedig majdnem ott
estem össze.
-Mi-miért pont én?-dadogtam. Annyi lány van, akit megkaphatsz...
-Pontosan ezért, mert te mindig csak a messzeségből figyeltél
engem. Nem követsz mindenhova, nem lógsz állandóan a nyakamon.
Tudod milyen idegesítő tud lenni? És hogy milyen nehéz, hogy
mindenkivel jópofizz?
-Én azt hittem, azok mind a barátaid.
-Barátok..chh na persze. Azok nem barátok, akik kihasználnak és
ha baj van nem segítenek. Most is bejött valaki rajtad kívül
hozzám? Nem. Ennyit erről. Belefáradtam. Csak élvezni akarom az
életet. Segítesz nekem ebben?
-Élvezni?
-Igen.
-Persze-mosolyogtam, majd egy hihetetlen édes csókot kaptam tőle.
-Akkor kezdhetnénk ezzel...-leszállt az ágyról, derekam köré
fonta karjait és apró csókokat adott nyakamra, majd egyik keze
bevándorolt a pólóm alá.
-Hékás, kórházban vagyunk!!-szóltam rá.
-Csak ugrattalak, bár tény, hogy nagyon kívánlak.
Szavai hallatán majd' kiugrott a szívem a helyéről. Beleharaptam
alsó ajkamba és próbáltam nem elpirulni.
Még pár napot bent kellett maradnia, aztán hazaengedték és a hét
hátralévő napjait otthon töltötte. Suli után mindig hozzá
mentem, és sétálgattunk a parkban. Páran utánunk fordultak és
sugdolózni kezdtek a hátunk mögött, de nem érdekelt, mert nagyon
boldog voltam vele.
Egyik délután egy eldugott kis helyre mentünk piknikezni. Gyönyörű
volt, pont akkor kezdett a Nap is lemenni és narancssárgára
festette a fák levelét a napfény. Leültünk a plédre, megettük
az ételeket, majd összebújva néztük, ahogy a Nap alábukik a
horizonton. Ekkor Lay megfogta államat, közelebb húzott magához
és megcsókolt. A csók befejeztével így szólt:
-Szeretlek.
-Köszönöm, én is téged-feleltem.
-Tudom-huncutul mosolygott közben. Nevetőgödröcskéitől szinte
elolvadtam, nagyon aranyos volt. Beleöklöztem kicsit a vállába és
jót nevettem.
-Te kis rossz kislány, ezért bünti jár ám!!-mondta Lay és abban
a pillanatban hátra döntött, s rám vetette magát. Két karomat
finoman lefogta, majd apró csókokkal ostromolta ajkaimat. Utána
áttért a nyakamra, majd a mellkasomra végül a hasamra. Hasamon
kissé csikis voltam és elkezdtem közben kuncogni, de ő tovább
kínzott. Kis idő után ismét ajkaimat támadta be, közben
lábaimat körbe fontam dereka körül, hogy tudassam vele, benne
vagyok a játékban. Egyre jobban dörgölőzött hozzám teljes
testével, végül megéreztem éledező férfiasságát. Továbbra
is hevesen csókolta nyakamat és mellkasomat, közben egyik kezemet
elengedte és bele tudtam túrni hajába, majd egy pillanat alatt
lekapta rólam a felsőt, meg magáról is és testem minden
porcikájára csókot hintett. Többi ruhadarabunktól is
megszabadultunk, közben alig szakadtunk el egymás ajkaitól, majd
egy pillanatra Lay megállt, fölém hajolt:
-Biztos szeretnéd?
-Ezzel a kérdéssel kicsit elkéstél már, nem?-nevettem.
-Csak biztosra akartam menni- ő is nevetett.
-Pofa be és csináld!-alig, hogy kimondtam a szavakat, már meg is
éreztem magamban és egy apró nyögés hagyta el a számat. Lay
ennek örült és mindent beleadva megtett, hogy elrepítsen a
csúcsig engem is és magát is. Mámoromban hol kezét, hol a hátát
markolásztam, vagy éppen a hajába túrtam. Lay közben
csókolgatott és simogatott. Kezdtem érezni, hogy lassan teljesen
elvesztem a fejem, rajta is látszódott, hogy már nem sokáig
bírja, végül egyik kezemmel a pokrócba markoltam bele, másik
kezemmel Lay karját szorítottam, testem megfeszült, égett a forró
vágytól, halk nyögések és sóhajok közepette értük el a
tetőpontot. Mindkét karom átfontam Lay nyaka körül, ő még
nagyokat sóhajtott, megcsókoltam, majd lefeküdt mellém.
-Hmm, ez isteni volt.
-Igeen, szerintem is-mondtam.
-Tökéletes. Szeretném továbbra is így élvezni az életet!
-Rám számíthatsz benne!-mondtam, felkönyököltem és
megcsókoltam. Hajamat elsöpörte arcomból, majd egy darabig
csendben nézett.
-Csak veled akarom élvezni az életet, senki mással!
