Our feelings are the same /HunHan/ (18+)

*LuHan*

Egy ideje másfajta érzések törtek rám, mikor Sehunra gondolok. Megmagyarázhatatlan érzések. Közel állunk egymáshoz, de úgy tekintettem rá, mint a kisöcsémre. De valami megváltozott. Egy erősebb érzés tört ki belőlem, mikor újra együtt volt a teljes csapat. Vele kerültem egy szobába. Nem is bántam. Igazából már megvannak ilyenkor a szokásos szobabeosztások, de mindig úgy örül, mikor elmondják, hogy ki kivel. A színpadon felnőttként és mindent beleadva viselkedik, de mikor lejön a színpadról és éljük a kis életünket fellépések és műsorok között, minden megváltozik. A légkör is más körülötte. Ezt Ő is nagyon jól tudja. Ez volt az igazi énje. Az az én, melyet igazából én ismerek a legjobban. Már az elején vele jöttem ki a legjobban, és ez a kötelék egyre csak szorosabbá vált. Imádtuk cukkolni egymást. Olyan titkokat mondtunk el egymásnak, amiket másnak még soha. Már-már lelkitársakká váltunk. Mikor nem volt együtt a két csapat, mindig beszéltünk vagy telefonon vagy gépen keresztül. Minden egyes kis apró történést elmeséltünk egymásnak. De most megváltozott mégis valami. Egyre jobban kell nekem. Egyre nehezebben viselem, mikor  nincs velem. Egész nap csak ölelgetném. Miért? Mégis miért? Hogyan változtak meg az érzéseim? És milyen érzések ezek? Kerestem a válaszokat. A szívem is mindig hevesebben vert, mikor rá gondoltam, és mikor velem volt pillangók röpködtek a gyomromban. Mint aki most találkozik első szerelmével. Szerelem.... Lehetséges lenne? Szeretem Sehunt? Jó, persze hogy szeretem, a többi tagot is szeretem, de ez másfajta szeretet. Akkor ez szerelem? Amit Sehun iránt érzek, az szerelem lenne? Behunyom a szemem, kezem a szívemre teszem és csak rá gondolok..... Igen ez szerelem. De hogyan lehetséges? Vajon Ő mit érezhet? Miket lát álmaiban? Annyira kíváncsi vagyok. Odasétáltam ágyához, majd letérdeltem mellé és a békésen kicsit szuszogó, alvó Sehunra pillantottam. Megsimítottam puha arcát. Vajon miről álmodsz? Milyen gondolatok kavarognak a fejedben? Milyen érzések töltik el szívedet? Észre se vettem, hogy a nagy gondolkodásban elszenderedtem ott a földön, fejemet Sehun fejéhez közel az ágyra helyezve. 

*Sehun*

Olyan édes álmaim voltak Luhannal. Nehezen ébredeztem. Mindig is az a típus voltam, aki még vagy háromszor visszafekszik még pihenni, mielőtt teljesen fölkel. De ma egyből fölkeltem, igaz az álmomtól alig akartam elszakadni. Takarómért nyúltam, de valami puhát éreztem magam mellett. Oldalra pillantottam és Luhan aludt mellettem a földön, fejét ágyamra téve. Mégis mit csinált? Miért alszik mellettem? De olyan jó érzés volt mellette ébredni. Na, jó nem teljesen úgy, de itt volt a közelemben. Most, hogy jobban belegondolok vele álmodtam. Annyira kisgyerek, mikor alszik. Bárcsak elmondhatnám az érzéseimet. Igen, azokat az érzéseket, melyek kezdettől fogva megrohamoztak, mikor Ő velem volt. Merjek egy puszit adni az arcára? És ha többet akarok? Miért vonzódom hozzá ennyire? És miért pont Ő? Nem érdekel, akkor is megpuszilom. Érzem, hogy Ő is így érez! Óvatosan egy finom kis puszit leheltem arcára. Nem ébredt föl, de megkönnyebbülés is volt, azért örültem ennek, hogy végre megtettem. Mikor fölébredt rám mosolygott azzal a hihetetlenül cuki mosolyával, majd kicsit fájdalmasan konstatálta, hogy elaludta a nyakát. Hát igen, nem olyan jó érzés ott a földön ülve, ágyra hajtott fejjel aludni. 

Egész nap esett az eső, nem tudtak semmit sem csinálni, pedig ma meg holnap pihenőnapjuk van. Délutánra kicsit elállt, de minden csurom víz volt. A srácok azért kimentek levegőzni kicsit. Az éjszaka se volt fényesebb....olyan vihar tombolt odakint, amilyet még életükben nem láttak. A fákat fújta az orkán erejű szél, a villámok csak úgy cikáztak az égen, és olyan mennydörgések hallatszódtak be, hogy szinte a szoba is beleremegett. Sehun nagyon fél a viharoktól, leginkább a dörgés-villámlástól. Ez a zivatar nem akart csitulni. Összekuporodva ült az ágyán, míg Luhan vissza nem ért a zuhanyzásból. Luhan észrevette, hogy a fiatalabb szinte retteg. 

-Mi a baj, kicsi Sehun?-lépett oda hozzá. De ekkor egy iszonyatosat dörgött az ég és Sehun szinte beleugrott Luhan karjaiba. Arcát a fiú mellkasába temette. 

-Én...én...félek a vihartól-remegve mondta Sehun. 

-Semmi baj, itt vagyok veled!-nyugtatta Luhan, közben szorosan ölelte magához. 

-Így nem tudok aludni...-mondta Sehun. 

-Szeretnéd, ha melletted aludnék?-kérdezte Luhan, kis félős barátjától. 

-Igeeen~-felelte Sehun csillogó szemekkel. 

Átöltöztek pizsibe(ami boxer és egy póló volt), jól behúzták a függönyöket, majd bebújtak Sehun ágyába. Luhan magukra terítette a hatalmas takarót. Szinte elvesztek benne. Egymással szemben feküdtek az ágyon. Mivel nem volt egy nagyon széles ágy, így közel kellett húzódniuk egymáshoz. Luhan simogatta a fiatalabb arcát, Sehun pedig igyekezett minél közelebb kerülni barátjához. Érezni akarta teste melegét. Úgy érezte most minden félelme elszállt. 

Luhan hosszas gondolkozás után arra a döntésre jutott, megosztja a fiatalabbal az érzéseit:

-Jaj, Sehun, miért ilyen nehéz?

-Micsoda?-kérdezte. 

-Az érzelmek. A szerelem. Az élet. Minden. Milyen könnyű lenne, ha tudnád, hogy a másik hogy érez vagy mit szeretne-mondta Luhan. 

-Az érzelmekkel tényleg nem könnyű. És az a legrosszabb, hogy nem tudom, Ő hogy érez-hintett el egy apró utalást Sehun. 

-Van valaki...?-kérdezte meglepetten Luhan. 

-Nos, ami azt illeti van aki tetszik nekem. Elég régóta ismerem. Nagyon jó barátok vagyunk. De félek, mi lesz ha megtudja az érzéseimet. Félek, hogy a barátságunk rovására megy-magyarázta Sehun. 

-Sehun te....te most....?-nem fejezte be mondandóját, csak egy kis óvatos csókot a nyomott a fiatalabb ajkaira. Sehun szíve majd' kiugrott, úgy kalapált, közben mérhetetlen boldogság töltötte el. Átkarolta Luhan nyakát, és folytatta a csókot. Nem akart elszakadni barátja édes és puha ajkaitól. Egyre jobban nem bírt magával. Teljesen elkapta a vágy. A vágy Luhan iránt. Elkezdte simogatni mellkasát és hasát a felsője alatt. 

-Hé-hé kicsi Sehun, csak ne olyan hevesen!-szakadt el Sehun ajkaitól Luhan. 

-Bocsáss meg, egy kicsit elragadtattam magam, de olyan boldog vagyok!!-mondta Sehun.

-Semmi baj-simogatta meg Sehun buksiját. Én is boldog vagyok. Ha tudnád mennyit rágódtam az érzéseimen..!-mondta. 

-Én egyből tudtam mit kívánnak az érzéseim, a szívem. Az agyam és a szívem is egyszerre kiabálta "Luhan, Luhan, szeretlek!"

-Én is szeretlek. Hogy-hogy csak most jöttem erre rá?

-Nem lényeg. A lényeg az, hogy mindketten szeretjük egymást!-mondta Sehun és megcsókolta Luhant, de most hevesebben picit. Luhan belement a játékba. Most ő kezdte el simogatni barátját. Sehun belemosolygott a csókba, élvezte, hogy Luhan keze simogatja és kényezteti, mert közben az idősebb keze letévedt Sehun férfiasságához. Sehun kapva az alkalmon, viszonozta Luhannak. Ő is elkezdte simogatni az idősebb kidudorodó férfiasságát. Bele-belenyögtek heves csókjaikba, majd Luhan egy gyors mozdulattal hátára döntötte Sehunt, és mindkettőjüket megszabadította alsónadrágjuktól. 

-Biztos, hogy akarod?-súgta Sehun fülébe Luhan. 

-Igen!-válaszolt csillogó szemekkel a fiatalabb. 

-Akkor jövök!-mondta Luhan, majd egy óvatos mozdulattal behatolt. Sehun eleinte összeszorított fogakkal feküdt az ágyon, de ahogy megszokta Luhan férfiasságát, egyre jobban élvezte. Finom, hosszú és mély lökésekkel dolgozott Luhan. Minden egyes pillanatot, minden mozdulatot kiélvezték a dolognak. Forró perceket éltek át, az odakint tomboló vihar már megszűnt számukra. Csak egymásra figyeltek, semmi másra. Mikor mindketten elérték tettük tetőpontját, Luhan lihegve feküdt Sehun mellé. 

-Köszönöm, ezt a csodás estét!-mondta Sehun, majd belecsókolt barátja nyakába.

-Én köszönöm neked, hogy megosztottad velem az érzéseidet!-mondta válaszul Luhan. Szorosan összeölelkeztek és így merültek el álomvilágban.