Vagány vagy cuki? /Dongho/

Ismét nyár. Nem szereted, mert a szomszéd fiú képét kell bámulnod egész nyáron. Nem igazán csíped a srácot, de a szüleitek nagyon jóban vannak és sok közös programot csinálnak együtt, így akaratodon kívül is mindig együtt vagytok. Szüleid előtt persze jópofizol vele, de ki nem állhatod a kis elkényeztetett fejét. Mindig a legmenőbb cuccokban jár, a legújabb telója van, vagy bármi más, ami a legújabb. De valahogy a cuki pofija miatt mégse tudtad teljesen utálni. Mikor a gördeszkáján ügyködik, annyira el tudsz merülni az arcában, hogy szinte megszűnik számodra a világ. Ablakodból pont rálátsz a kertjükre, ahol órákon keresztül képes a deszkájával foglalkozni.

Július végén van a szülinapod. Pont szombatra esett és most töltöd a 18-at. A szüleid persze kaptak az alkalmon egy nagy kerti parti szervezésével. Doghoékat is meghívták. Mivel barátnőid nyaralni voltak, így csak a két család jött össze. Nem igazán vártad most ezt a napot, pedig 18 leszel! Nagykorú leszel!! Oh Yeah~ Apukád már délután elkezdte a grillezést, Dongho apjával a szokásos nagy eszmecsere kíséretében. Anyukád a konyhában tevékenykedett, salátákat készített, amiben segítettél neki. Dongho és az anyukája a hintában ücsörögtek a kertben. Még jó, hogy ilyen jó idő volt. Mikor kész volt minden, eljött a köszöntés ideje. Kaptál egy nagy csokitortát, ami marcipánnal volt bevonva, és ajándéknak még vadonatúj görkorcsolyát. Egyszer régen volt már görkorid, akkor nem igazán használtad, aztán mostanában újra elő akartad keresni, de már nem volt jó a lábadra. Megörültél az ajándéknak, egyből föl is húztad a lábadra és megpróbáltál elindulni vele…több-kevesebb sikerrel. XD Nem álltál biztos talajon. Udvarotokban a járda picit lejtett és te szépen elkezdtél lefelé gurulni…elég vicces látvány lehettél, mert Dongho már a hasát fogta a röhögéstől. Végül a kapuban megkapaszkodva tudtál megállni. *Remek, most jól beégtem előtte és még ki is röhög*-mérgelődtél magadban.

-Azt hiszem túl sokat ettem, és nem találtam az egyensúlyomat-mondtad kicsit elpirulva.

-Persze-persze, én is ezt mondanám kis ügyetlenke!-cukkolt Dongho.

-Donghokám, te megtaníthatnád rendesen görkorizni, neked jól megy!-mondta Dongho anyja.

*Még görkorizni is tud a deszkázáson kívül? Ezt nem hiszem el!*-forgattad a szemed.

-Igazán nem kell fáradnia, majd gyakorlom egyedül!-mondtad.

-Nah, abból semmi jó nem sülne ki!-kuncogott Dongho.

-Óh te kis…!!-öklöztél bele a vállába. *Huh, van itt kis izom*-csillant föl a szemed.

-Hétfőn elmegyünk a parkba és megtanítalak rendesen suhanni!-mondta Dongho.

-De..!

-Nincs semmi de! Ha már ilyen jó görkorit kaptál.

-Rendben…-mondtad behúzott fejjel. De miért nem holnap?

-Mert holnap versenye lesz!-szólt közbe az anyukája.

-Anyuuu~! Tudod, hogy nem szeretem, ha mindenkinek elmondod!

-Jól van na! Csak gondoltam, ha megnézne egy ilyen versenyt jobban megjönne a kedve a görkorizáshoz.

-De nem szeretem, ha verseny közben bárki is bámulna, azok közül akiket ismerek!-magyarázta Dongho.

-Te-te versenyzel is?!-néztél rá elkerekedett szemekkel.

Dongho csak bólintott.

 -Deszkával is?

Ismét bólintott.

-Hűű, tök állat lehet egy ilyen verseny!-mondtad.

-Hát akkor öhm…-dörzsölgette a nyakát zavarában-lenne kedved holnap eljönni?

-Ühüm, nagyon szívesen!-válaszoltad mosolyogva. TV-ben láttál már néha ilyen deszkás műsort, és lenyűgözött, hogy néha miket nem csinálnak a srácok.

-Rendben, holnap fél 10-re itt vagyok a házatok előtt!-mondta Dongho.

-Rendben, időben kész leszek!-mondtad.

-Ajánlom is, mert ha nem leszel itt, nélküled megyek el egy szó nélkül!-cukkolt ismét.

-Fuuu te!!-haraptál bele alsó ajkadba.

Az este többi része gyorsan eltelt, a szülők minden marhaságról órákon keresztül tudnak beszélni, és persze mindenkinek más a véleménye. Donghoval már kezdtétek unni az agyatokat, végül Dongho mondta először, hogy most már menne haza, mert még rendbe kéne tennie a görkoriját, jah meg nem ártana időben lefeküdnie. Még olyan fél órát maradtak, így fél 11 körül jutottál ágyba te is. 8-ra állítottad az ébresztődet. Ismered már magad, kell némi idő, míg kikászálódsz az ágyból reggel. A ruhádat már este kikészítetted a székedre. Telefonodat letetted az ágyad mellé a földre és álomba hajtottad a fejed. Donghoval álmodtál. Egy nagy parkban voltatok és kézen fogva szép lassan suhantatok görkoritokkal. Egyszer megbotlottál valamiben, elvesztetted az egyensúlyodat és beborultatok egy kisebb bokorba, mire nagy nevetésben törtetek ki, majd Dongho váratlanul megcsókolt… és itt fölébredtél. Telefonodon megszólalt az ébresztő.

-Huh, miket álmodok én?-két kezed arcodra csaptad. Kimentél a fürdőszobába, arcot és fogat mostál, megfésülködtél, majd belebújtál az este kikészített cuccodba. Egy rövid farmergatya és egy csíkos ujjatlan felső volt. Hajadat lófarokba kötötted. Kistáskádba eltetted a telódat, irataidat, papírzsepit, napszemcsidet fejedre tetted és lerohantál a szobádból. Gyorsan reggeliztél egy tál müzlit, majd fölkaptál egy üveg vizet, belebújtál a fekete tornacipődbe és az ajtó felé vetted az irányt.

Dongho már ott várt a kapu előtt.

-Nem késtem!-mutattál az órádra.

-Szerencséd!-motyogta Dongho, majd elindultatok.

A városnak ebben a részében még sosem jártál. Nem is tudtad, hogy van itt egy ilyen deszkás, görkoris, biciklis park. Ámultál egy-két sort, majd Dongho mutatta, hogy hova álljál.

-Oké, akkor öhm…sok sikert!-mondtad.

-Kö-köszi!-mondta Dongho, majd eltűnt a versenyzők között.

Kerestél egy jó helyet a nézők soraiban, ahonnan mindent jól látsz. Pont volt az első sorban még egy szabad hely, azt gyorsan be is foglaltad. Próbáltad Donghot keresni, de nem láttad, végül a sok srác közül felismerted a cuki pofiját. Úgy nézted, hogy ő ne vegye észre. Már vagy 8 versenyző lement, mikor végre ő következett. 4 perc volt a gyakorlata, de azalatt a négy perc alatt te csak az álladat kerested a földön. Hihetetlen volt ahogy suhant, és az ugrások közben, mintha szárnyai lettek volna, olyan könnyedén csinálta. Mikor közelebb volt hozzád, le is fotóztad, nagyon jó kép lett. *Olyan menő, és tök jól áll neki*-haraptál az alsó ajkadba. *Egyre jobban tetszik ez a kis majom.* Még négy versenyző hátra volt, majd az eredményhirdetés következett. Dongho nyerte a versenyt. Állva tapsoltál neki, majd a végén odamentél hozzá, gratuláltál.

-Na, milyen volt?-kérdezte Dongho, kicsit zavarban volt.

-Eszméletlen, hihetetlen, nagyon jó voltál!!!-áradoztál róla. Khm, ööö mindegyik versenyző nagyon állat volt!

-Öö, köszi. Még sose voltam első-kezdte. Lehet azért nyertem, mert itt vagy?-motyogta mondandójának a végét.

-Mit mondtál? Bocs nem hallottam a zenétől.

-Se-semmi, nem érdekes-vakarta meg buksiját.

-Hát én ilyeneket sose fogok tudni csinálni-mondtad.

-Ááá, hisz én leszek a tanárod! Menni fog pár trükk!-mondta mosolyogva. Mosolya szíven ütött, nagyon aranyos volt. *Hogy lehet ilyen laza, menő és cuki is egyszerre?* Donghonak még el kellett intéznie pár dolgot, majd indultatok haza. Madarat lehetett volna fogatni vele, olyan boldog volt. Össze-vissza keringett körülötted hazafelé menet. *Igen, ez az igazi énje, a cuki és aranyos. A többi csak az ellenfelek miatt van.* Nem értetted, eddig miért nem kedvelted. Talán azért, mert sose beszélgettél vele, nem ismerted igazi énjét, de most egyre jobban kezded megismerni. Már nagyon várod a holnap délutánt, és kicsit reméled, hogy az álmod valóra válik. Házatok előtt elköszöntetek, majd mondta, hogy 3 körül várni fog. Fülig érő szájjal mentél be a házba, megebédeltél, majd lezuhanyoztál. Délután már nem sok mindent csináltál, néha-néha kipillantottál az ablakon, hátha látod Donghot.  Olyan 7 óra felé ment ki és megtisztogatta a görkoriját. Nem is hallottad, hogy anyud felszólt, kész a vacsora. Mikor az ajtódon kopogtatott, akkor zökkentél ki a kis Dongho-világodból.

-Már vagy 4x szóltam neked! Talán a füleden ülsz?

-Bocsánat, zenét hallgattam, nem hallottam-vágtad ki magad. Leballagtál a konyhába, megetted a vacsit, de mire visszaértél Dongho már nem volt az udvaron. Elmentél zuhanyozni, pizsibe bújtál, megírtad a naplódat, majd szörföltél még kicsit a neten, végül elaludtál. Ismét Vele álmodtál.

Reggel mikor fölkeltél már nagyon vártad a délutánt.  Egész nap azon gondolkodtál, mit vegyél föl. Végül egy cicanaci és egy hosszabb póló mellett döntöttél.  Így ha véletlen el is esnél nem horzsolod le a térded. Még jó, hogy szüleid dolgoznak és nem látják milyen kis bolond voltál egész nap. Hajad most egy kis kontyba raktad, pár hullámcsattal is megerősítetted, hogy jól tartson. Fölkaptad szokásos kistáskád, görkoridat, majd kiballagtál az ajtón. Dongho már várt rád.

-Azonnal indíts vissza és húzd a lábadra a görkorit!-parancsolt rád.

-Végig koriban leszünk? Jaj-mondtad.

-Úgy bizony!-bólintott Dongho karba tett kezekkel.

Felvetted koridat, majd lassan kigurultál valahogy a kapun.

-Úristen, most még bénább vagy, mint szombaton teli hassal!-kuncogott Dongho.

-Hjah!!!-kiabáltál rá, de elvesztetted egyensúlyod és fenékre estél. Dongho a hasát fogta a röhögéstől.

-Haha, nagyon vicces vagy, de nem segítenél?-nyújtottad a kezed felé. Fölsegített, majd elindultatok. Nagyon hülye pózban és lassan gurultál.

-Úristen én ezt nem bírom nézni! Keményebb menet lesz, mint gondoltam-mondta Dongho, majd melléd gurult, megfogta a kezed és így mentetek tovább. Kiegyenesedtél, biztonságban érezted magad, most hogy már Dongho fogja a kezed.

-Na látod megy ez, csak akarni kell!

Egyre jobban kezdtél belejönni, picit gyorsítottatok is, de Dongho kezét még nem merted elengedni. Nem is akartad elengedni. Mikor beértetek a parkba, lassítottatok, majd Dongho elkezdett pörögni. Úgy pörögtetek, mint régen, amit oviban csináltatok. Egymással szembe fordulva, mindkét kezetekkel fogtátok a másik kezét és így pörögtetek. Először ellenkezni akartál, de ahogy megláttad Dongho mosolygós arcát, minden félelmed elszállt. Lassan elkezdtetek szédülni, majd Dongho lassított, végül összeölelkezve sikerült megállnotok. Pár pillanatig csak ott álltatok, aztán Dongho kérdezte, mutasson-e egy trükköt. Igent mondtál. Pont volt a közelben egy korlát. Dongho felugrott rá, de az érkezésből elesett és csak ott feküdt a földön. Odarohantál, épp hogy nem estél el, és elkezdted szólongatni.

-Dongho, Dongho!!! Te majom, mért kellett itt menőzni?-kiabáltad. Majd hangos nevetés tört elő Donghoból. Csak megjátszotta az egészet.

-Hehe, tudtam, hogy beveszed!!-nevetett egyre jobban.

-Fuuu, te bolond majom!!! Utállak!!!-vágtad mellkasba. Föl akartál állni, de visszarántott magához, és így szólt:

-Én pedig szeretlek!-mondta és megcsókolt.