Coffee love /Hoon/

Lassan két éve dolgozol az NH Media melletti kis kávézóban. Hangulatos kis hely, sokféle kávékülönlegességgel a világ minden tájáról.  Sose gondoltad, hogy majd egy kávézóban fogsz dolgozni, ráadásul a kedvenc idolgroupod közelében. Igen. Ugyanis a U-KISS a kedvenc bandád. Azon belül is Hoon a kedvenced. Nagyon szereted, mindig becézgeted, de legjobban nyuszinak szereted hívni. Egy héten legalább kétszer látod őket, de mindig olyan sietésben vannak, meg persze állandóan fanok veszik körül a srácokat. Sajnos még egyszer sem tértek be hozzátok a fiúk, de reménykedtél, hogy valamelyik rángassa be a többit. Leginkább Kevinben bíztál. Még ha nem is akarnak kávét van még cappuccino is, meg koffeinmentes italok is.

Egyik délután elég nagy volt a pangás. Ez nem igazán jellemző. Eléggé unatkoztál a pult mögött, így elővetted telefonodat, bedugtad a fülhallgatódat és U-KISS MV-ket néztél. Dúdolgattál is kicsit közben. Annyira belemerültél a U-KISSbe, észre se vetted, hogy vásárlók jöttek éppen. Kolléganőd úgy bökte meg az oldalad, hogy figyeljél már. Gyorsan kikaptad a fülhallgatót a füledből, közben felnéztél a vevőre és majd elájultál álló helyedben. Hoon állt előtted egy iszonyúan édes mosollyal.

-Szi-szia-mondtad kicsit dadogva. A szíved szinte a torkodban dobogott. Mit szeretnél?

-Szia! Hmm…nem is tudom. Te mit ajánlanál?-kérdezte.

-Gondolom nem igazán isztok koffeineset most.

-Miért?-kérdezte.

-Mert nem nagyon láttalak még kávéval a kezetekben, csak Eli-t RedBull-lal-mondtad mosolyogva.

-Valóban. Jó megfigyelő vagy-mosolyodott el Hoon is. Szóval, mit kapunk ettől a szép mosolyú kedves kávés lánytól?

-Akkor a forró csokira szavazok! Többféle ízesítésben is van: mandula, kókusz, banán, eper, fahéj-modtad a lehetőségeket.

-Hmm, forró csoki. Imádom a csokit. Akkor én kérnék banánosat, a fiúknak pedig simát. Jah, várj Eli nem kér. Én rángattam be őket ma ide, és Eli eléggé húzta a száját.

-Rendben, felírtam. Itt isszátok meg vagy elviszitek?-kérdezted.

-Naná, hogy itt isszuk!-mondta széles mosollyal.

-Akkor pár perc és kész-felelted.

-Oké, köszi. Te fogod kihozni?

-Én csak a rendelést veszem föl mostanában-válaszoltad.

-Én azt szeretném, ha te hoznád ki! A kis kedves kolléganőd biztos megengedi-mondta Hoon.

-Persze!! Vidd csak ki nekik, te!-mondta gyorsan kolléganőd. Hoon egy mosoly kíséretében ült vissza a fiúkhoz. Miközben csináltad a forró csokikat a fiúk jól elvoltak. Nevetgéltek, viccelődtek egymással, Kiseop persze fotózgatta magát. Észrevetted, hogy Hoon gyakran tekintget feléd, ilyenkor rendszerint kicsit elpirulva fordultál el, de a végén egy félénk mosoly ült ki az arcodra. Ennek Hoon is örült, vissza is mosolygott rád. Óvatosan vitted ki a 6 forró csokit, majd szépen mindegyik fiú elé leraktad a sajátját. Hoon nem várta meg míg lerakod elé, Ő már a levegőben elvette tőled, így ujjaitok egymáshoz értek. Elpirulva mentél vissza a pult mögé. *Olyan puhák voltak az ujjai. De jó lehet megfogni teljesen a kezét. Átkulcsolni az ujjaimat az övéivel*-gondoltad magadban. Ujjaidat bámultad, közben mosolyogtál párat, megint teljesen elmerültél a gondolataidban. Egyszer csak megszólalt a telefonod. Persze, hogy a csengőhangod U-KISS szám volt. Az összes fiú fölkapta a fejét egyből és rád néztek. Zavarba is jöttél, hisz a kedvenc csapatod bámul rád éppen. Gyorsan fölkaptad a telefonodat és kirohantál az öltözőbe. Anyukád hívott éppen, hogy majd hazafelé menet vásároljál be. Lehajtott fejjel mentél vissza a kassza mögé, nem is néztél a fiúkra. Mikor megitták az italukat, Hoon ment a pulthoz fizetni. Leszámláztad a forró csokikat, majd odanyújtottad neki a blokkot.

-Köszönjük szépen, nagyon finom volt. Főleg, hogy egy KissMe csinálta és szolgálta fel nekünk-mondta Hoon.

-Ööö, nagyon szívesen-válaszoltad.

-Úgy érzem, többször fogunk erre járni, legalábbis én-mondta, majd mosolyogva csatlakozott az ajtóban várakozó többi taghoz is.

Eltelt egy hét, de nem jöttek a fiúk. Most egyre kevesebbet is fordultak meg az ügynökségnél. Eltelt még egy hét, de semmi hír felőlük. *Tudtam, csak szép szavakkal illetett. Miért is gondoltam, hogy visszajön?*

Egy őszi szeles estén tovább maradtatok bent, mert leltáraztatok te és a kolléganőd. A hátsó kis raktárban voltatok, a főajtót bezártátok és lekapcsoltátok a lámpát. Mit sem sejtve végeztétek munkátokat. Kis idő elteltével fura hangokra lettetek figyelmesek. Először azt hittétek csak a szél miatt van, de egyre erősebbek voltak a hangok. Egyszer csak hirtelen elsötétült minden. Nagyon megrémültetek. Gyorsan előkaptátok telefonotokat, azzal világítottatok. Óvatosan kijöttetek a kis helyiségből, majd egy sötét alakot láttatok elsuhanni az asztalok között. Sikítottatok egyet, mire az ismeretlen alak is megijedt, és felbukott az egyik székben. Kolléganőd megpróbált valahogy áramot csinálni, de nem sikerült. Éppen ki akartál szaladni az ajtón, hogy segítséget hívj, de a betörő elkapta a lábad, és jó nagyot estél. Még szerencse, hogy nem verted be a fejed. Rugdostad, hogy engedje már el a lábad, de hajthatatlan volt. Közben visszajött az áram, és ekkor egy ismerős arc toppant be az ajtón, kiszabadítva a betörő karmai közül téged. Az ijedtségtől azt hitted, hogy csak képzelődsz és nem Hoon áll előtted, de ahogy megszólalt és lágy hangján megkérdezte jól vagy-e, tudtad, hogy csak Ő lehet az. A betörőt megkötöztétek és hívtátok a rendőrséget. Közben kolléganőd csinált mindannyiótoknak egy kis teát. Közben a rendőrség is kiért. Egy rövid vallomást is felvettek tőletek, majd elmentek, de mondták, hogy még behívhatnak benneteket.

-Köszönöm, hogy segítettél-fordultál oda Hoonhoz.

-Ugyan, nincs mit! Ez csak természetes-felelte. Mivel már befejeztétek a leltárt, így indultatok haza. Hoon felajánlotta, hogy hazakísér benneteket. Kolléganőd nem lakik messze tőled, így pont útba esik. Utána célba vettétek a te lakásodat. Mikor megérkeztetek, még egyszer megköszönted Hoonnak amit tett, majd éppen elköszöntél tőle, amikor Ő még megállított:

-Öhm, elkérhetem a számod?-mondta kissé félénken.

-A számomat?? Miért?-kérdezted.

-Az az én titkom-mondta huncutul.

-Rendben. Megadtad neki a számod, majd elköszöntél és fölmentél a lakásodra. Lezuhanyoztál, megvacsoráztál, majd bebújtál az ágyba. Elég fáradt voltál, meg sok volt az izgalom mára. Ahogy lekapcsoltad a lámpát máris megcsörrent a telefonod. SMS-t kaptál: Remélem velem fogsz álmodni! Jó éjt! Hoon. Olvasod az üzenetet és nem hittél a szemednek, közben olyan boldog voltál, mint még soha. Másnap reggel te voltál a soros a kávézó nyitásában. Ahogy odaértél egyből megtorpantál: Hoon állt a kávézó ajtaja előtt.

-Szép jó reggelt!-közelített feléd mosolyogva.

-Jó..jó reggelt! Mit keresel itt?-kérdezted.

-Kávét innék! De csakis Te készítheted el!-mondta.

-Rendben, akkor gyere be!-mondtad, majd kinyitottad az ajtót. Hoon szépen megállt az ajtó előtt és előreengedett úriember módjára. Végig ott állt a pult előtt és téged nézett, ahogy kávét csinálsz neki.

-Tudod, egy ideje azon gondolkodtam, hogy elhívlak randizni-mondta Hoon lágy hangján. Még jó hogy csak egy kanál volt a kezedben, mert nyomban ledermedtél és kiesett a kezedből a kanál.

-Ra-ra-randizni? Engem?-kérdezted hitetlenkedve.

-Igen. Téged. Jaj, talán van barátod? A fene, gondolkodnom kellett volna előbb.

-Neem, nincs.

-Huh, megnyugodtam. Akkor mi a baj?

-Csak kicsit furcsállom, hogy pont engem…

-Jaaa, hát amióta itt jártunk jobban elkezdtem érdeklődni irántad. Már előtte is figyeltelek néha, de akkor vált teljesen világossá számomra, hogy nem vagyok közömbös irántad, és ahogy észrevettem, te sem irántam. Ugye?-mondta.

-Komoly? Huh, hát ami azt illeti vonzódom hozzád-mondtad félve.

-De jó, akkor jól éreztem. Hál’istennek, mert nem mindig jók a megérzéseim-kacagott közben Hoon. Akkor szombaton találkozunk?

-Igen. Honnan tudtad, hogy akkor nem dolgozom?-kérdezted.

-TI-TOK!-mondta huncutul. Várni fogom a szombatot-mondta, majd elköszönt, mert mennie kellett dolgozni.

Minden este róla álmodtál. El se hitted még most sem, hogy Hoonnal fogsz randizni. Már a fejed is azon törted, hogy mit vegyél fel. Aztán eljött végre a nagy nap. Reggel már korán felkeltél, izgatott voltál. Megfürödtél, majd beálltál a szekrény elé és egy kisebb divatbemutatót rendeztél. Végül egy virágmintás tunikát és egy színes cicanacit vettél fel a kedvenc ballerinacipőddel. Szerencsére ma még kellemes idő volt. Lesétáltál a ház elé, Hoon épp akkor ért oda. Köszöntetek egymásnak, Ő még egy óvatos öleléssel kísérte köszönését. Láttad, hogy kocsival volt, gondoltad megkérdezed, hová akar vinni. De nem válaszolt, csak mosolygott. Végül a városszéli kis rétre vitt el. Ilyenkor gyönyörű az a hely és nem utolsó sorban romantikus is. Kiszálltatok a kocsiból, majd Hoon előkapott egy plédet és egy nagy kosarat.

-Csak nem…?-kezdtél hozzá.

-De-de. Piknik!-mondta mosolyogva. Én csináltam a kaját is.

-De édes vagy!-mondtad. Leterítettétek a plédet, kényelmesen elhelyezkedtetek, majd Hoon elővette, amit készített. Volt ott ízlésesen elkészített szendvics, sütemény, innivalót is pakolt el. Mindenre gondolt. Még szőlőt is tett el. Megettétek a szendvicseket, egy-két falat sütit is ettetek, majd elkezdtél nevetni. Hoon nem értette, miért, de te csak nevetgéltél és az arcára mutogattál. Hát a süti krémjéből egy pici odakerült a fiú orrára. A nevetésed közepette megpróbáltad elmondani, hogy miért is nevetsz. Hoon előkapta a telefonját, hogy a kijelzőben megnézze magát, ekkor ő is elkezdett nevetni, majd a te orrodra is kent belőle. Nehogy már csak Ő legyen maszatos. Már mindketten a hasatokat fogva nevettetek, majd Hoon kitalálta, hogy csináljatok egy közös fotót. A te és az ő telefonjával is csináltatok képet. Aztán Hoon gondolt egyet hanyatt vetette magát és fejét az öledbe hajtotta. Egy darabig csak csöndben néztetek egymásra, majd elővetted a szőlőt és szemenként rakosgattad a szájába. Egyszer neki, egyszer magadnak. Egy fürtöt teljesen megettetek, majd Hoon elszenderedett kicsit. Biztos kimerült lehet, sokat kell dolgozniuk. Haját simogattad, aztán arcán végighúztad ujjad párszor, végül izmos mellkasán pihentetted kezed. Negyed órácska telt így el, aztán egy kisebb fuvallat érkezett a rétre. Hajadat meglobogtatta a szél. Hoon ekkor kelt föl és csak ámult rajtad. Éppen a távolba meredtél és hosszú hajad lengette az őszi szél.

-Gyönyörű vagy!-mondta Hoon.

-Hm? Felébredtél? Köszönöm-ismét megcirógattad arcát, mire ő megfogta kezed, másik kezével pedig fölnyúlt és a nyakadnál fogva közel húzott magához, végül megcsókolt. Hajad teljesen betemette arcotokat, elrejtve a világ elől forró csókotokat. A fellegekben érezted magad. Nem akartad, hogy véget érjen ez a pillanat. *Bárcsak megállíthatnám az időt* Örökre így akartál vele maradni. Messze a város zajától és gondjaitól. De tudtad, hogy ennek a pillanatnak vége lesz egyszer, amit jó mélyen meg is őrzöl majd magadban. Egyikőtök sem akarta befejezni a csókot, de végül te hagytad el először Hoon ajkait. Kicsit fölemelted fejed, majd rámosolyogtál. Ő visszamosolygott rád, majd így szólt:

-Kérlek légy a barátnőm! Azt szeretném, ha az enyém lennél.

Szíved akkorát dobbant a boldogságtól, hogy még lehet Hoon is hallotta. Mosolyogva válaszoltál:

-A legnagyobb örömmel.