Love-blood /Lee Joon/

Hamarosan karácsonyeste. Ismét egyedül. Nem szeretem a karácsonyt, igazából semmi jó emlékem nem fűződik hozzá. Mióta eljöttem otthonról…Otthon..nem lehetett azt otthonnak nevezni. Már tűkön ülve vártam, hogy befejezzem a gimit és egyetemre menjek, lehetőleg jó messze szülővárosomtól. Aztán szépen befejeztem az egyetemet, kerestem munkát már az utolsó évben, és találtam egy jó kis albérletet is. Tökéletesen megfelel, míg nem tudok egy lakást venni. Többségében hasonló korúak laktak a házban, mint én.

Egyik nap egy csöppet fura pasast láttam bemenni az enyémmel szemben lévő lakásba. Magas volt, picit hosszabb, szemébe lógó sötét haj és bőrdzseki volt rajta. Meg kell hagyni nagyon dögösen nézett ki, de még nem beszélgettünk. Sőt, igazából senkivel sem láttam, hogy beszélgetne, vagy találkozna valakivel.

Karácsony előtti héten furcsákat kezdtem el álmodni. Egy sötét idegen alak suhan be az ablakomon, körbejár a szobában, majd lassan rám mászik és a nyakamba liheg. És én nem tudok semmit tenni, mert tehetetlenül fekszem az ágyamban. Legutolsó álmomban meg is csókolt, végignyalt nyakamon, majd kitátotta száját, szemfogai meghosszabbodtak és belemélyesztette azokat a nyakamba. Hirtelen föl is riadtam álmomból, majd mintha egy árnyat láttam volna. Fölkapcsoltam lámpámat, de semmit nem találtam. Lehet, már agyamra megy az álom, meg az a sok hülye film. *Vámpírok..na persze, nem léteznek vámpírok.* Majd visszafeküdtem aludni.

23-án dolgoznom kellett még. Miért is ne lehetett volna elengedni azt az egy napot? Na, mindegy. Savanyú képpel indultam munkába. Egész nap olyan semmilyen volt a hangulatom, mindenkivel csak morogtam és még egy mosolyt is alig tudtam kierőszakolni magamból. Persze mit ad isten? Túlórát. Remek. Fenomenális, de tényleg. Este fél 7 körül indultam haza. Örültem, hogy vége a munkának és 3 nap pihenő jön, de mégis nyugtalan voltam valami miatt. Az ajtóm előtt állva a kulcsomat kezdtem el keresni. Meg is lett. Kinyitom az ajtót, majd észreveszem, hogy az előszobában össze-vissza vannak a cipőim. Megijedtem. Az ajtó és az ablakok zárva voltak. *Valaki járt a lakásomban? És ha még mindig itt van?* Futottak át a gondolatok a fejemen. Kifordultam lakásomból és a szemközti lakásba gyorsan becsöngettem. Gyönyörű sötétbarna szempár figyelt rám, ahogy ajtót nyitott a fura fickó.

-Tessék? Mit szeretnél?- kérdezte.

-Szia. Én itt lakom a 10-es lakásban- mutogattam hátra az ajtóm felé- és úgy érzem idegen járt a lakásomban. Esetleg nem jönnél be velem, hogy együtt körülnézzünk?- kérdeztem.

-Attól tartasz, hogy még ott lehet?

-I-Igen- nagyot nyeltem. Hihetetlenek azok a szemek. És az ajkai…wow. Alsó ajkamba haraptam nem feltűnően.

-Rendben, menjünk.

-Köszi- mondtam és benyitottam ismét lakásomba.

Ő ment elöl, én pedig belekaroltam, és mögötte mentem. Akár filmbe illő jelenet is lehetett volna. Beértünk a nappaliba, és láttuk, hogy nyitva van az erkélyajtó. Benéztünk minden helyiségbe, végül a szobámba, ahol pár cuccom szét volt dobálva.

-Öhm, ilyen rendetlen vagy, vagy járt itt valaki és keresett valamit?- kérdezte. Szúrós pillantásokat vetettem felé, amiből lejött neki, hogy ez most nem a vicc helye, és nyilván nem én dobáltam szét a cuccaimat. Elmosolyodott ezen. *Édes istenem, milyen mosolya van.*

-Vajon ki és mit akarhatott?- kérdeztem.

-Hát nem tudom, de már lelépett.

-És ha visszajön??- kétségbeestem kicsit, féltem is. Mit csináljak?- a falnak dőlve csúsztam le ülésbe a földre. Még az is lehet, hogy remegtem is. Odajött hozzám, letérdelt elém, kezeit a vállamra tette, belenézett a szemembe és így szólt:

-Nyugi, minden rendben lesz! Ha szeretnéd, itt maradok veled éjszakára- ajánlotta fel. *Erre most mit válaszoljak?? Hisz még a nevét se tudom. Most beszéltem vele először, egy idegen, és máris engedjem meg, hogy nálam töltse az éjszakát? De ez most vészhelyzet.* Nagyot nyeltem:

-Me-megtennéd?- dadogtam kicsit.

-Persze, szívesen. Amúgy se nagyon hagynálak magadra ilyen állapotban- mondta.

-Köszönöm. Ja, és még valami!

-Mi az?

-Elárulod, hogy hívnak?- kuncogtam egyet.

-Jaj, bocsi, Lee Joon vagyok.

-Nem, semmi gond, hisz én ’törtem’ rád- nevettem. Én is bemutatkoztam neki, majd leültettem a nappaliban a kanapéra, míg összeszedtem a szétdobált cuccaimat. Az volt a legdurvább, hogy egy felsőmön kívül semmi sem tűnt el. Joonnak is mondtam, és nem lepődött meg annyira, mint ahogy vártam. Csöppet elgondolkozott valamin. Nem akartam megzavarni, így inkább bementem a konyhába és főztem teát. Odasétáltam a két bögre teával a kanapéhoz, de Joon hirtelen fölpattant.

-Egy pillanatra hazaszaladok. Kb. 2 perc és itt vagyok!- mondta. Le sem tudtam reagálni, hisz egy szempillantás alatt már az ajtón túl volt. Leültem a kanapéra, bevackoltam magam a bögre teámmal és bekapcsoltam a TV-t. Joon tényleg gyors volt, mert alig pislogtam kettőt, már újra itt is volt. Leült mellém és kezébe vette a bögrét, amit neki készítettem oda. Nem tudom mi ment a TV-ben. Nem tudtam koncentrálni, hisz a mellettem ülő dögös pasi elterelte a figyelmem. Arccsontjának íve kissé erős volt, mégis finom vonásai voltak. Picit teltebb ajkai és barna szemei egyszerűen lenyűgöztek. Erős, férfias nyaka, ahol egy szexi anyajegy pihent, még vadítóbbá tették ezt az embert. *Ilyen nincs! Nem létezhet ilyen pasi a földön. Hihetetlen.* Úgy érzem belezúgtam. Pillanatok alatt álomba ringattam magam Joon látványával.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a tv még be volt kapcsolva, és a két bögrét pillantottam meg az asztalon. Kissé kényelmetlen volt, de ahogy rájöttem, hogy hol is fekszem, menten elpirultam és hirtelen fölkaptam a fejem. Joon ölébe borulva aludtam. Fogalmam sincs, hogy kerültem abba a helyzetbe, de kissé kínos volt számomra a helyzet.

-Bocsi!^^”- vakargattam fejem. Nem akartam ránézni, nehogy észrevegye, hogy zavarban vagyok.

-Semmi gond. Én fektettelek ide, mert majdnem ledőltél a kanapéról- mondta mosolyogva.

-Ohh értem. De mennyi az idő?- rápillantottam órámra. Pár perccel múlt 10 óra. Korgó gyomrom törte meg a tv halk zaját. Hoppá- nevettem el magam. Meg is feledkeztem, hogy mióta itthon vagyok nem is ettem. Te nem vagy éhes?

-Nem, köszi. Már ettem otthon, mielőtt csöngettél.

-Értem. Akkor én most összeütök valami ehetőt.

Eszembe jutott, hogy még milánói szósz volt lefagyasztva. Gyorsan kikaptam a fagyasztóból és betettem a mikróba olvasztóra. Közben egy adag spagettinek tettem föl vizet forrni. Míg a víz fölforrt, visszamentem a nappaliba, megkérdeztem Joont, hogy kér-e esetleg valamit. De nem kért semmit. Elkezdtünk beszélgetni erről-arról, hogy teljen az idő. Közben majdnem megfeledkeztem a kajámról. Kiszaladtam a konyhába, majd a spagettit beleszórtam a vízbe. Nem törtem kisebb darabokba, szeretem, ha hosszú a tészta és föl lehet tekerni a villára. Amíg megfőtt a tészta, nem mentem vissza a nappaliba, mert ismét ott ragadok, és túlfő a tésztám. Ránéztem a mikróban lévő szószra is. Kezdett már alakulni, de én is egyre éhesebb voltam. Mikor végre kész volt minden hozzávaló szedtem a tányéromra spagettit, majd bőven a szószból is, fölkaptam a villám és besétáltam a nappaliba. Leültem Joon mellé a kanapéra.

-Jó étvágyat!

-Köszi, megvan!- mondtam elégedetten. Jóízűen falatoztam a kései vacsorámból, közben Joon kapcsolgatta a tv-t valami nézhető műsor után kutatva. Ahogy a kaja vége felé értem, egyre jobban éreztem, hogy elszámítottam magam, és nem tudom megenni az egészet. Joon észrevette, hogy elkezdtem kínlódni az étellel.

-Megkóstolhatom?- kérdezte.

-Persze- válaszoltam. Várj, hozok egy másik villát!

-Ó, nem szükséges, jó lesz a tiéd is, természetesen, ha nem zavar- mondta. Hát rendben, ha így akarja, engem nem zavar. Föltekertem a villára egy kisebb falatot, közben Ő közelebb húzódott és a szájába adtam. Egy-két szál spagetti lecsúszott a villáról, így a végét fölszívta, amitől picit maszatos lett a szája széle. Jót nevettem rajta, majd szúrós tekintete miatt gyorsan letöröltem inkább. Megfogta a karom, majd a szemembe nézett. Teljesen rabul ejtettek gyönyörű szemei. Közeledni kezdett felém, majd ajkunk végül összeért. Finom, édes kis csók volt. Mintha megállt volna az idő arra a pillanatra.

-Hmm, ez isteni volt- mondta. Repetázhatok?

-A spagettiből?

-Hát, nem feltétlen. Én most valami édesebbre vágyom!- mondta és újra megcsókolt. A tányért majdnem elejtettem, mire mindketten belemosolyogtunk a csók végébe.

-Na, ezt még el kellene pusztítani- mutogattam a tányérra. És még van egy adag a konyhában.

-Holnap is jó lesz még- mondta Joon. De ezt most megeszem- és egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből a tányért.

-Hékás, és ha én még enni akartam volna belőle?

-Tudom, hogy nem! Látszik rajtad!- nevetett.

-Fuuu te!- mondtam csípőre tett kézzel. Beleöklöztem a vállába. Meg se kottyant neki, mert olyan izmos válla van. Ahogy megette a maradék pár falatot kikaptam a kezéből a tányért plusz a két bögrét is a kezembe vettem, és kimentem a konyhába. Észre se vettem, hogy utánam lopakodott.

-Most megsértődtél?- kérdezte miközben karjait átfonta derekam körül. Megijesztett. Azt hittem még a nappaliban van.

-Tudod, hogy megijesztettél ám! Gyors és halk vagy! És imádsz emberek háta mögé lopózni vagy csak engem tisztelsz meg ezzel, és hozod rám a frászt?

-Hááát, nem panaszkodom.

-Na, ez aztán a válasz.- azt nem mondom, hogy nem örültem, ahogy átkarolt és közel éreztem magamhoz. Szívem majd’ kiugrott a helyéről, olyan izgatott voltam. Sőt, még az előző csókunk is teljesen bennem volt. Hiszen még nem is ismerem, de belezúgtam, vagy legalábbis tetszik, ez tuti. Megfogtam a kezét, szembe fordultam vele, majd így szóltam:

-Tudod, hogy nagyon dögös vagy?

-Tudom- mondta, egy iszonyatosan huncut mosoly kíséretében.

-Látom egó az van!- nevettem el magam.

-Jól van na, de olyan jó ezt csinálni.

-Veszem észre. Na, ezt még elmosom, addig menj vissza a nappaliba- mondtam. Ahogy végeztem a mosogatással, feltűnt, hogy felettébb nagy a csönd a nappaliban. Még jó, hogy csend volt, hisz a tv ki volt kapcsolva, Joon pedig sehol. Végül a kis trollt a szobámban, az ágyamban találtam meg, nem is akárhogy! Csak egy fekete atléta volt rajta, miután pólóját levette, és egy alsógatya. Nagyot nyeltem, szívem a torkomban dobogott. Meztelen, izmos vállát meg akartam simítani, majd végig izmos mellkasát is. Kíváncsi voltam felsője alatt megbújó kockáira is. Megnyaltam, majd óvatosan beleharaptam alsó ajkamba. Észrevettem, hogy Joon elmosolyodik. *Basszus, biztos látta, hogy őt nézem, és mit csináltam.* Joon továbbra is csak mosolygott. Nem tudtam mire vélni, és kicsit zavarba is hozott.

Egy pillanat múlva már ki is fordultam a szobából, hogy némi levegőhöz jussak heves szívverésemtől, amit Joon látványa okozott. Bezártam a bejárati ajtót, minden lehetséges módon, lekapcsoltam a lámpákat, majd a fürdőszobában átvettem a pizsamámat, ami egy lenge rövidnaci és egy hosszabb és bő póló volt, majd visszamentem a szobámba.

-Az a póló vagy két számmal nagyobb, mint te- kuncogott Joon.

-Tudom, és baj?- vontam vállat.

-Neem, dehogy. Könnyebb tőle megszabadulni!- nevetett.

-Nagyon vicces. Mellesleg, azt te csak hiszed!

Behuppantam mellé az ágyamba, majd magamra húztam a takarót. Éreztem, hogy eléggé mozgolódik mellettem, hát megfordultam. Nem kellett volna. Meztelen felsőtestével találtam szembe magam. Ajkamba haraptam. Szerintem a szívverésem vagy kettőt tuti kihagyott. *Meg akarom érinteni. Meg akarom simogatni. Magamhoz akarom ölelni!*

-Csak nyugodtan.- mondta, mire én hatalmas szemekkel bámultam rá. *Hogyan? Hogyan tudta, mire gondolok?*

-Majd elmesélem.- mondta, és hirtelen olyan álmosság jött rám, hogy a szemeimet, még ha akartam, se tudtam volna nyitva tartani.

A függönyön keresztül beszűrődő napfény keltett. Decemberben imádom a legjobban, ha süt a Nap. Üres volt az ágy mellettem. Csak egy cetlit pillantottam meg, amin ez állt: Jó reggelt~ El kell intéznem pár dolgot, de ha szeretnéd, hogy ma is őrizzem az álmod, 6 után megtalálsz otthon.” Elmosolyodtam kis üzenetén. Kikeltem az ágyból, elmentem zuhanyozni, reggeliztem, majd elkezdtem takarítani kicsit, végül megfőztem a vacsorát. Délután ledőltem pihenni, mert fáradt voltam. El is aludtam. Szinte fölriadtam, mikor valaki lihegését éreztem a nyakamon. Egy férfi volt az. Mozdulni se bírtam. Hang is alig jött ki a torkomon, szóval sikítani se tudtam. *Joon! Joon! Kérlek segíts!!*- mondogattam magamban. Már láttam, ahogy száját tátja, és szemfogai meghosszabbodnak támadómnak. Ekkor egy ismerős alak tűnt föl a szobában, és hihetetlen gyors mozdulattal rúgta le rólam az ismeretlen férfit.

-Tudtam, hogy te jártál itt tegnap, te mocsok! Itt hagytad a szagod!- mondta Joon.

-Nocsak-nocsak, Joon öcskös, látom felnőttél és erősebb lettél. De ez ellenem édeskevés!- mondta, morgott egyet, majd Joon felé indult. Joon kitért előle, egy pillanat alatt a háta mögé került, és padlóra küldte ellenfelét. Majd elővett egy fecskendőt, és valami piros cuccot adott be az idegennek.

-Elég volt most már a pusztításaidból. Itt az ideje az elmúlásodnak! Mai napon 500 éve, hogy ilyen lettél, ugye tudod? És most, pusztulj!

-Te aljas!! Honnan jöttél rá, hogy most van az átalakulás-fordulóm? És, hogy ilyenkor tudsz megölni?- nyögte ellenfele.

-Rain mondta.

-Te…te…! Az nem lehet! Miért? Miért pont Te?

-Engem választott utódjának. Te nem voltál megfelelő személy.

-És honnan szedtél szerelem-vért?

-Vajon honnan?- Joon felém pillantott.

-De hisz, tegnap jártam nála, nem hiszem el, hogy vele töltötted az éjszakát és máris beléd zúgott! Az lehetetlen!

-Pedig igaz! Hisz, te magad is érzed, ahogy szépen felperzsel a vére.- mondta Joon. *Az én vérem? De hogyan?* Ekkor nyakamhoz kaptam. *Áááh, ez fáj*

-Bocsi!- mondta Joon. De nem tehettem mást.

-Elfedted a nyakán a fogaid nyomát? Te dög!!

-Igen, elfedtem, hogy ne vegye észre, és hogy ne fájjon neki, de ahogy elkezdett benned dolgozni a vére, megmutatkozott a helye.- Joon egy-két félő pillantást vetett felém, ahogy a nyakamat szorongattam a lüktető fájdalomtól. De lassan kezdett enyhülni. Mikor az az ismeretlen már nem vergődött úgy, majd szépen lassan porrá vált.

-Ez-ez mi volt?- néztem kérdőn Joonra.

-Mindent elmagyarázok, de előbb ezt eltakarítom.

Én ott maradtam az ágyamon ülve, és nem maradt más, csak a döbbenetem. A nyakamat még mindig fogtam. Olyan furcsa volt, hogy egy harapásnyom volt rajta. A fogak helyét érezni lehetett.

-Ne haragudj, hogy megharaptalak.- ült le mellém megbánó tekintettel. De szükség volt rá.

-Ho-honnan tudtad, hogy én…?

-Hogy szerelmes lettél belém? Megérzés és gondolatolvasó is vagyok.

-Akkor mindent….? Tegnap…? Neeee.

-Igen, hallottam, ahogy az ajtóban ácsorogva a testem méregetted.

-Istenem. Most nagyon zavarban vagyok. De várj! Megérző, gondolatolvasó és vámpír is???

-Nos, igen- vakargatta a fejét. Vámpírok gyereke vagyok, és mindkét szülőm képességét örököltem.

-Az a Rain akit említettél, ő..?

-Az apám. A támadód pedig a féltestvérem volt. Még előttem született, még mielőtt anyámat megismerte apám, egy halandó nőtől volt. De a nő eltaszította a kisgyereket, így apám nevelte, de ahogy felnőtt és rájött a dolgokra, teljesen kifordult önmagából, és minden halandó nőt ellenségének tekintett.

-Értem. És, most mi lesz?

-Itt maradok veled. Örökre.

Szavai hallatán megszólalni sem tudtam. Csak néztem rá, Ő fogta a kezem, majd szorosan magához ölelt. Hihetetlen érzés volt karjaiban lenni. Elég sokáig ültünk így, ölelkezve, szótlanul, mert már sötétedett, mire föleszméltem korgó gyomromra. Összenéztünk, elmosolyodtunk, majd megcsókoltuk egymást. Pólóján keresztül mellkasára tapasztottam kezem, közben beleültem az ölébe. Végül pólója alatt simogattam kockáit, kicsit csikis lehetett, mert belemosolygott a csókba, majd hátra döntötte magát és húzott engem is magával. Feje mellett megtámasztottam magam, és mélyen sötétbarna szemeibe néztem.

-Köszönöm. Köszönöm, hogy felejthetetlenné tetted a karácsonyestémet! Erre mindig szívesen fogok visszaemlékezni.

-Én is köszönöm, hogy nekem adtad a szíved, és nem menekültél el! Remélem, készen állsz az örökkévalóságra velem, mert hamarosan te is olyan leszel, mint én!

-Már alig várom!- mondtam, majd hagytam, hogy nyakamnál matasson nyelvével, végül megharapott, és engem mérhetetlen nagy boldogság járt át.